Téboly

„Az elkövető G. Ferenc ugyan azt állította, hogy valami belső késztetésre, találomra esett neki kalapáccsal áldozatainak. A részletekből azonban cseppet sem egy pillanatnyi tudatbeszűkülés alatt cselekvő képe rajzolódik ki. G. alaposan eltervezte a támadását, ahhoz munkaeszközöket – kalapács, csavarhúzó – vett magához, ami az alvilág mackósainak ismert trükkje: ha elkapják, arra hivatkozhat, hogy csak melózni indult velük.

Bár G. szerint ő a tett elkövetése után öngyilkos akart lenni, de cseppet sem erre utal, hogy G. a merénylethez kesztyűt, szemüveget, maszkot viselt, azaz meg akarta úszni a lebukást. Az ügyészség szerint G. Jeszenszky ismert lakcíme előtt várakozott, egy darabig követte az idős államférfit és nejét, majd lecsapott. Az elkövetés helye is árulkodó: G. láthatóan rendkívül erős érzelmi hatást kiváltó merényletet akart elkövetni: egy idős, köztiszteletben álló párt, fényes nappal, a főváros közepén, saját lakásuk előtt akarta brutális módon elpusztítani.

A kérdés ezen a ponton már csak az, hogy G. valamilyen rögeszmés pszichotikus vagy politikai motiváltságú terrorista volt-e. Bár ez a két kategória gyakran összecsúszik. Különösen egy olyan, szektává torzult politikai rendszerben, ahol mára az is megtörtént, hogy Jeszenszky NER-propagandistaként foglalkoztatott fia a merénylet másnapján áldozathibáztató cikket ír a kormánysajtóban a saját, támadást elszenvedett édesapját, »Sátán szolgájának« nevezte és – forog a gyomor – isteni figyelmeztetésnek állítja be a brutális támadást.”

Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád

***